Egyenlő szivességgel Áldgyuk Istent szolgájában, Kit tetéz dicsőséggel Az időnek utoljában;
Boldog Lőrinc, te vagy ez, Kit szivünk titkon nevez. Melly buzgóság foglal el Ifjuságod zsengéjében!
Nem jössz, de repüléssel Mész Szent Ferenc szerzetében, Ó szerencsés serénység! Melly fut, merre hiv az ég.
Szentség példája lettél Szerzetednek örömére, Azért szélyt küldettettél Igaz hit hirdetésére,
Itt mondhatták felőled, Hogy Isten szólt belőled. Olly buzgóság lelkesitt Apostoli tisztségedben,
Minthogy az ég tüzesitt, Kiért égsz egész szivedben, Hogy mihelyt szavad hangoz, Száz annyi gyümölcsöt hoz.
Részt vettél édes hazánk, Te is Lőrinc, oltalmából, Hogy Mustafa rohant ránk Vért szomjuhozó honából,
Hadaink már rettegtek S Lőrinctől szivet vettek. Bizonyságok mezei Székesfehérvár várának,
Hol pogányok ezrei Számlálhatatlan állának, Ha itt ég nem védelmez, Népünk egy talpig elvesz.
Ugyde Lőrinc itt valál, S elől mész kereszt jelével Fut előled a halál Minden pogány erejével,
Személyednek látása Török tábor romlása. Mennyi csuda segéltség Jő még Lőrinc kérésére!
Pillantásban egészség Egy asszony rugó erére, Mellyet szerencsétlenül Borbély vágott keresztül.
Más, ki rákot érezte Tüzesedni ki mellyéből, Csak Lőrincet nevezte S mingyárt kigyógyul sebéből
Nem emberi erő ez, Mit Lőrinc érdeme tesz. Illyen dicsőségednek, Lőrinc, zengjük méltóságát,
Terjeszd segéltségednek Reánk is hathatóságát, Testi, lelki sebeinket Látván, gyógyitts bennünket.
S mint Fehérvár tájékán Meggyőzted ellenségünket, Ugy lelkünk nagy csatáján Segéltsd erőtlenségünket,
Hogy a véglehellések Legyenek szerencsések. Áldassál egy Istenség, Ki három vagy személyedben,
Tied minden dicsőség E roppant teremtésedben. Tisztelvén szenteidet, Nyerjük el kegyelmidet.
Cookies on Poetry Cove