Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Esmérem már szivedet:
Nincs helyed buzgóságomnál,
Mert megszegted hitedet.
Menny annak nyögni ölében,
Kinek leltél szerelmében
Édesb kellemetességet,
Mint nálam gyönyörüséget.
Nem bizom szinre magamat
Ezután, ha szeretek;
Láng gerjessze fel lángomat,
Külömben nem éghetek.
Még kék szemeknek sem hiszek,
Sem szóknak, mellyek, mint vizek,
Kedvesek, mig csergedeznek,
S a lehellettel enyésznek.
Legalább e hasznát vettem
Megcsalt szeretetemnek;
Noha többet érdemlettem, -
De ez elég szivemnek.
Te pedig, ha jut eszedben,
Melly nemtelen vagy szivedben,
Pirulj, s felejts el engemet. -
Háláld evvel hivségemet.