Szabadits, szabadits óh Isten, Mert a víz, mert az ár elsodor. Mély sárba, dágványba sülyedtem, Az örvény elborit, rám omol.
Elfáradt, kiszáradt a torkom, Elbágyadt, elborult két szemem, Kiáltok, jajongok a porban, Mert várlak, idézlek Istenem.
Több gyülöl, több üldöz, mint a por, Ok nélkül, ártatlan zaklatva. Te ismersz, te láthatsz; szivem forr, Hogy hiszek, hogy bízom szavadba!
Szavadért, nevedért gyalázást, Szenvedek, eltürök lenézést: Epedek, esengek érted s lásd Jövevény lettem én, jövevény;
Gyalázód legyaláz cudarul, Mert Érted, mert Véled cselekszem: Ha sirok, bőjtölök rám fordul S gyászomban kicsufol ezer szem.
Leszólnak, szidnak a kapuban, Kicsufol, kidalol a részeg: De áldlak, imádlak én Uram, Mert lelkem, mert szivem felvészed.
Emelj ki, ments ki az iszapból, Ár, örvény, verem el ne nyeljen: Kegyelmed, irgalmad s jóságból Szent orcád tünjék fel a helyen.
Légy közel, váltsd meg bús lelkemet, A szégyent, pirulást Te látod, Megtörten, betegen lehellek, S részvétet, vigaszt nem találok.
Mérgeket kevernek étkembe. Ecetet, hánytatót, ha innám: Vakítsd meg, roskaszd meg éltembe, Dobzóknak, hetykéknek hálót hányj.
Palota lakásuk pusztává Busuló haragod tapossa: Kit kedvelsz, kit szeretsz értük lásd Pusztáknak, hegyeknek lakossa.
Gyüjtsd egybe, szedd össze gazságuk, Életet, váltást ne érjenek: Nyomorult szenvedő rabságut, Emeljen fel engem érdemed.
Énekkel, hálával dicsérlek S kedvesb ez ökörnél, tuloknál: Óh öröm betegnek, szegénynek, Hogy az Ur, az Isten reánk vár.
Dicsérjék az egek s föld martja, A tenger és mi él, szent nevét, Mert Siont és Judát megtartja, És benne szolgáit, hű népét!
Cookies on Poetry Cove