Skip to content
1823–1864

Utóhang

Imre Madách

Mint nap derült reám Arcád, felhőtelen - Lassan halványodál El ködnek lepliben.

És ámuló szemem Könnyezve még kísér, Midőn mint esti fény, Már régen eltünél...

Helyetted éj vagyon És fénylő csillagok, Minden csillagban egy Szentelt emlék ragyog.

Melyik, hölgy, a tiéd? Én búsan kérdezem Óh, mert már csillagod Is alig ismerem.

S ha egy-egy csillagot Látok, hogy elesett, Megborzadok, nem-é Volt az, nő, a tied;

S rólad, ki egykoron Égő napom valál Tán csak hulló csillag Hoz hírt, hogy elbukál.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Utóhang · Imre Madách · Poetry Cove