Skip to content
1823–1864

Szerelmem

Imre Madách

Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni Látsz, mint lanyha szellőt! - a szellő csevegni Rózsák közt szokott csak, rózsa a szerelmed. Hogyha megcsalsz, a szél vad viharrá éled,

S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától! Lány, velem ne játsszál, hogyha tünde kedvvel Fényleni, ragyogni látsz - óh tudd, a tenger Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.

Hogyha megcsalsz, éj lesz, mélye az enyészet. S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától! Lány, velem ne játsszál, látván álmodozva! Ezt az álmot rám csak tündérének hozta,

És e tündérének, lányka, a szerelmed, Hogyha megcsalsz - majd a vad oroszlán ébred, S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Szerelmem · Imre Madách · Poetry Cove