Komoly színben nézed te a világot Barátom, óh, hisz jobb hasznát vehetd, Csak addig őrülésig bús az arca, Amíg az ember rajta jót nevet.
Tréfának nézi Isten is e földet, Tréfának ember amit rajt mivel, Különben a szép mindenség köréből Rég mint fekélyt úgy lökte volna el.
Ha híres férfit látsz, amint vezérel Országokat s vág fontos arcokat, Magasb lénynek tekinted áhitattal, És törpének hiszed saját magad.
Hiszed, hogy minden léptén bölcseség van, S ki fel nem fogja őt, csupán te vagy: Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah! Egy szállal sem különb, mint tenmagad.
Ha szent ügy zászlaját látod kitűzve, S alatta hangzik ihletett beszéd, Mig lelkesült csoport gyülöng alája, És nőni érzed a nép szellemét:
Kacagj, kacagj, mert minden egyes érzi, Hogy a zászló csak vastag ámitás, Nehány deáké a gúny s lelkesűlés, A többieknek célja, elve száz.
Ha látsz ifjút, ki lángérzést lehelve Leánykájáért, halni esd, ohajt, Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti, Mint hagyja el, csak csábszavára hajt. -
Ha látsz nőt, aki keble édenével Bűvös csókjával éltet, üdvözít, Kacagj, kacagj, most olvasá meg az árt, Melyért eladta szivét, bájait.
Ha látsz anyának gyermeket hizelgni, S kebledben ébred tiszta kéjsugár A természet szavára: óh, kacagj fel, Hiszen csínt tett, vagy játékszerre vár.
Ha látsz haldoklót térni Istenéhez, S elfogja lelked méla áhitat: Kacagj, Istent vágynék csak megcsalni, percnyi Bánattal, hosszú bűnös út miatt.
És jő a pap, áldást mond a halottra, Buzgón hajolnak meg vén térdei: Kacagj, mert amíg ajkai mozognak, A temetési díjt számolja ki.
Te komolyan veszed nagyon, barátom, Az életet, ne vedd, mert jaj neked! Kacagj velem, míg a sok kacagásban Szíved kigyógyul avagy megreped.
Cookies on Poetry Cove