Otthon

Messze tőlem, dőre földi gondok, E küszöbnek kívüle maradtok, Szent e hely, kicsiny világom ez; Messze tervek szomja, hír s aranynak,

Helyt bizonnyal ottan nem találnak, Ahol üdvöt a jelen szerez. Ottkinn oly haszontalan csatázok, Mindeneknek az utjában állok,

Itt teremtek, alkotok magam; S látva, milyen jól tenyész körűlem, Minden bennem él és veszve vélem, Istenűlve élek boldogan.

Itt virágim gazdagon feselnek S áldozatként illatot lehelnek, Amiért hogy híven ápolom, Ott a fácskák, melyeket neveltem,

Játszi árnyat vonva már felettem, Állanak gyümölcsben gazdagon. És madárkák jőnek messze földről, Menten itten állnak üldözéstől,

Hogy dalok közt nyugton költsenek; Szebben fénylik a napnak sugára, Lágyabb a szellőnek suttogása, Telkemen - hogy lakja szeretet.

Ott a kis ház ajtajában állva, Vár a kedves ölelő karába, És szemében tiszta érzelem; Mint virág él, illatot lehelni,

Ő szeret, mert kell neki szeretni, És nem tudna élni nélkülem. S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel, Hó karokkal, forró, lágy kebellel,

E szent körbe nem fér semmi gond; Messze zúg el a hálátlan élet, Hír, kajánság, megcsalt szenvedélyek Hangja elhal, míg hozzánk beront.

Óh, csak egy van ami még érhetne, Hogyha a sors jókor eltemetne, - Irígyelve boldog létemet; S nézek gyermekemre nőm karában,

Benne egy megifjodott világ van, S nem félek, hogy a sír eltemet. Ő csatáz és lelkesűl helyettem, Nem kidölt fa, hulló csillag éltem,

Emlék nélkül mely hiába vesz. És a nő, ki csókkal életemben, Halhatatlanit majd gyermekében, - Síromon meg gyászkönyűje lesz.

Óh de el, de el a kis házküszöbről, Csípős őszi szél fú a hegyekről, - Föl van szítva kandallónk tüze - És körűle néhány jó barát vár;

Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál Majd feledve lesz az ősz szele. S ha kocogtat olykor ablakinkra Új hasábot hányunk a zsarátra,

És regélünk rég történteket: - - - Hű szerelmet, bút, tündérvilágot, Pajzán tréfát, óriási harcot, Melyben egy nagy nemzet vérezett. - -

Nő is ott ül, kis fiú ölében, Kis fakardot forgatván kezében, Anyja lopva könnyeket töről. Óh a boldogság itt mind valódi,

És könyűt csak költészet fakaszt ki Mult idők történeteiből.