Ősz volt és effelett Vasárnap délután. Ki a szabadba vont Kettős sejtés talán,
A nyugvás ünnepét Méltón hogy ott ülöm, Hol Isten ünnepel A hangzatos mezőn
S hogy lelkemet a csók Varázsa tölti meg, Mellyel minden mi élt, Mosolygva halni megy,
Mint hogyha mondaná: Élvezni most siess, E fényes pillanat Után fed síri mez.
De ah, mért is teszek Az őszhöz sírt, halált, Hervadt virága bár, S zengő dala elállt!
Szerény lány a tavasz, Kit lángszivünk ölelt, Ébredt, s ím oldalán Telt bájú nőre lelt
Az őszben, és ölén Felejti szívesen Költői álmait, Oly édes a jelen,
Mert hol csak vágy epedt, Hol csak virág nyilott, Mint játszi gyermekek, Gyümölcsök függnek ott.
Az őszi alkonyat Arany sugáriban Tündöklött a liget Sárgán és pirosan.
A szőlős hegytetőn Pajkos dal zengedez, Nehéz hétköznapok Kedves visszhangja ez.
Sok csíntalan fiút S lányt láttak mint komát, Tőlük lesé el a Bor lángját, mámorát.
A röppentyű meg ott, Mely az égen szalad, Eltévedt szemsugár, Féket tört gondolat. -
A szőlős kert alatt Kis pásztortűz lobog, Kövér juhnyáj között Vidám kolomp konog.
Tilinkó sír - odább Telt csűrök állanak, Hangmértes csépeik Most szintén nyugszanak.
Csak néha kurjogat Itt-ott egy szérű őr, S nyugodtan a kazal Vetett aljába dől.
Lement már a nap is, Harangszó jött elém, S e közben újra a Kertekhez érkezém.
A harmat lassudan Ép a mezőkre szállt, Midőn előttem a Falu vén hársa állt.
Velem volt a pap is, Az áldott jó öreg, Testével szellemét A kor nem törte meg.
S ki túl fél századon Csak szenvedést tanult, Mint mondá eddig is Még élni meg nem unt.
Örült, ha másokat Vigadni láthatott S im a vén hárs előtt Most is megállított,
Köszvényes lábait Hogy megpihenteti, De hát bíz ő csak a Szemét legelteti.
Legény és szép leány Volt ott egész sereg, Kik trufa s dal között Játszottak egeret.
Jaj a lánynak, kit a Legényhad elfogott, Jó, hogy nem hal bele, Oly sok csókot kapott;
Bizonnyal, azt hiszem Csupán az menti meg, Hogy híven visszaád Mindent, mindenkinek.
Jóízűn ezt tovább Papom sem nézheti, Egyszer tekintetét Csak elfelejtheti,
S egy arra surranó Pajkos lánygyermeket Felfog, de óh jaj, ez Menten csókol kezet.
Hallgatva felsohajt Az áldott jó öreg, Elballag, tűzhelye, Szobája oly hideg.
Búsan tekint körűl, Tükrét törülgeti, Tágúl a régi por De óh, nem évei.
Méláz és ujja ír Vén könyveknek porán, Eszmél s leánynevet Talál a - biblián.
Cookies on Poetry Cove