Skip to content
1823–1864

Hódolat Máriának

Imre Madách

Neked szentelt ifjú szívem Minden vágyat, szerelmet, Te a nap, én meg a fűszál, Mely nyíló általad lett.

Fogadd el, lányka, szívesen Mit szellemed teremte, Minden fűszálnak nyílnia A nap is megengedte.

És bár egy-egy életsugárt Lövel minden virágra, Nem ég kevésbbé fényesen Ragyogó koronája,

Nem mondom én se, hogy szeress, Csak adj sugárt, hogy éljek, S neked virágként illatot, Színt, harmatot szenteljek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Hódolat Máriának · Imre Madách · Poetry Cove