Skip to content
1823–1864

Felsülés

Imre Madách

A rózsaarcú lányka Szempontja, logikája, Agg bölcs, megszégyenít, S míg könyveid penésze

Zavart hoz csak fejünkbe, Ez élni megtanít. Pál jobbra, Lenke balra, Ez erre, az amarra

Nézének szótlanúl, Míg nekibátorodva, Egy csókot térdenállva Kér Pál, a lány pirúl.

Egy csók nem oly igen nagy, S két percre ha nyomot hagy, Még az nem a világ. Mit féli hát a lányka,

Attól virúl fel arca, Mint naptól a virág. Nem is fél attól a lány, Azért oly boszús csupán:

Mit kér, ki csak vehet! Vagy hogyha nem pirúl már Térdelni lábporánál, Mit kér ily keveset!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Felsülés · Imre Madách · Poetry Cove