Skip to content
1823–1864

Epedő szerelem

Imre Madách

Mind csak mese, mind csak mese, Amit költőink énekelnek, Dícséretére epedő, Eszményi, tiszta szerelemnek.

Nem ég a legszebb láng soká, Ha táplálékot nem találhat, Bolond, ki cél nélkül csatáz, Míg elfáradva összeroskad.

S ha már könyörgve porba hull A föld ura - leány elébe, Méltó, hogy keble édenét Ez is legott megossza véle.

Kinek lelkéből már kihalt Ez öntudatnak bűszkesége, Nem érdemes, hogy férfiú, Nem érdemes a lány kegyére.

S a lány szivében hogyha nincs E szent törvénynek öntudatja, Szeresse lánytársát, hisz azt Eszményi tisztán imádhatja.

Csak most szeretlek még nagyon, Mióta, lányka, már enyém vagy, Minden csók, minden ölelés Szivemre újabb láng gyanánt hat.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Epedő szerelem · Imre Madách · Poetry Cove