Skip to content
1823–1864

Emlék-áldozat

Imre Madách

Büszke gonddal ápolt kert virágait ha Dallal árjadó szűm bokrétába fonta, Szende vadvirágát a szabad mezőnek, Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?

Néked a természet volt kertész helyében, Kebeledbe érzést önte a nagy Isten S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.

Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak, Legszebb perceink, mik legjobban rohannak. Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár S őt megénekelni a pacsirta eljár.

Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka, Bájihoz e kis dal légyen a madárka.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Emlék-áldozat · Imre Madách · Poetry Cove