Élnem vagy halnom egy,
Amott a kő
Felettem: itt rideg,
S kegyetlen ő!
Lesír az ég keserve
Egy boldogabb tavaszt,
Dicső virágba hozva
Borús könyárja azt!
Keservem árja hozza,
A dalt szüm éjjelén;
E dal, sirom virága,
S ölébe nyugszom én.
Szeretlek! és ezen
Haragszol - óh, ne tedd!
A nap kegyessen ád
Körének életet!
Lepkének irsz le? az vagyok:
Nyaram szemed nekem;
Te mégy, s örök sirokba fúl
Utánad életem.
Urunk, az embereknek életükre
Ezernyi vészt viharba külde bár,
S ez élet oly rövid s borús terére
Csapásinak nehéz seregje száll:
Könyrűle mégis, és malasztja gyújta
Szivünkben két oly égi szent tüzet,
Mely életünkre új édent deríte,
A szép remény ez, és emlékezet!
Győz a borús téren rabokat letiporva a zsarnok!
Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:
Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent
Téged imádva, ha a lánciban égre talál