Dalforrás

Ha a zöld gyep hullámira terűlök S eltölt körűlem mindent napsugár, S mig elkábúlok fényétől, melegje Mint új élet forrása végigjár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Vagy a nap fényének hol kezdete, Csak azt tudom, hogy olyan édes élni Keblünknek ott, hol minden él vele.

Nem is tudom az életnek zsongását Hallottam-é, vagy szűmben dal terem, Arany felhőnek árnya szállt-e végig, Vagy életöröm, ittas érzelem?

Ha dombtetőről nézek ifju hajnalt, S virágkelyhekből száll az illatár, Mint áldozat, ragyog a játszi harmat, S üdvözletet danol a kis madár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Avagy hol van a hajnal kezdete, Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni Szivünknek, hol minden szeret vele.

Nem is tudom, a kis madárnak dalját Hallottam-é vagy szűmben dal terem, Virág illatja-é ez édes mámor Avagy te vagy ifjúi szerelem?

Ha elhangzott a munkás nap zajgása S halkan felkél a halvány holdsugár, Mig a halál s titoknak őrtündére Csillag leplével mint kisértet jár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Hol kezdődik a csendes éjszaka; Csak azt tudom, hogy kétség s nyúgalom közt Kell mindkettőnek hullámoznia.

Nem is tudom, a csillag ragyogását Csodálom-é vagy szűmben dal terem, Kisértetes denevér surran-é ott Az éjen által vagy bús szellemem?

Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak, Fagyos szél sír madárdalok helyett, Pereg a zúz, repülnek a vadlúdak Bucsúzva ködlepett rónák felett:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Hol kezdődik a halvány ősz köde, Csak azt tudom, hogy olyan édes halni Keblünknek, hol minden meghal vele.

Nem is tudom, hervadt virágszál-e ott, Avagy lelkemben őszi dal terem, Darvak repülnek-é a szürke égen, Vagy messze sejtésű képzeletem?

Ha megriad a vészek trombitája És összefutnak barna fellegek, Mint harcosok, a villámok cikáznak, Ordít a szikla, az erdő recseg:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Hol kezdődik a vészek fellege, Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni Szeretne e haragvó szív vele.

Nem is tudom, a felhő villámlott-e, Avagy lelkemben honfi dal terem, De azt tudom, hogy itt cserek dűlnek csak, És ez, és ez, hajh, nem elég nekem.