Új még a sir, szent halma még kopár,
Halottjának még vérzik kebele,
Ki a szabadság kétségbeesett
Végső küzdésében elvéreze.
Hős szelleme még el sem nyugodott,
Szárnycsattogása most is hallik ott,
S ti alkudoztok már a békeért
Odaadva minden elvet és szent vért.
Nem féltek-é, nem féltek-é pulyák,
Hogy a halottak átkot mondanak,
S melyet kikoldulátok, béketek
Elváltozik halál nyugalmának?
Küzdés az élet, nyugvás a halál;
Ha nyári égen fergeteg is áll,
Mit féltek! Igy virul fel a vidék,
S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség.
Ti tömjénnel vivjátok az eget,
Mit döngetéssel vívott a titán;
Ti fényleni kivántok s égni nem,
Mit a rothadt fa tud maga csupán.
Örüljetek csak békéteknek hát
Mint féreg, ha oroszlánt vérben lát.
Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom,
De a sorssal sohasem alkuszom.