Skip to content
1823–1864

Bor mellett

Imre Madách

Kivül sötét van és hideg, Világos jó meleg szobában Meghitt kisded társaság van, Emlékét még ez őrzi meg

Rég elmult boldogabb napoknak - - De szomjúk tán kik ott hallgatnak? Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Nem kérdik azt mi tőlünk,

A multra mi gondunk, Igyunk, igyunk! Gonosz szél kezd kinn lengeni, Minden nagy és szép a halálé,

S amint közénk is tolja már bé Jég szellemét - úgy érzeni - Köszöntésül hát a halálnak - - - De szomjúk tán kik ott hallgatnak?

Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Örüljünk, hogy mi élünk, Másokra mi gondunk, Igyunk, igyunk!

Kivül tél van, szállong a hó, Télben van a tavasz reménye, Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe: Mert márma rossz, holnap lesz jó.

Hát a jövő dicső tavasznak - - De szomjúk tán kik ott hallgatnak? Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Mi ahhoz úgy sem értünk.

Jövőre mi gondunk, Igyunk, igyunk! Mult és jövő, remény, halál El vélök, mind nem kell mi nékünk!

Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk, Majd gyermekünk tán jobbá vál, Mint elhibázott nemzedék mi, S jobb sorsot vív vagy érdemel ki -

De csitt, csitt, mit beszélünk, Busuljon más helyettünk, Nincs semmire gondunk, Igyunk, igyunk!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Bor mellett · Imre Madách · Poetry Cove