Skip to content
1823–1864

Bokrétát a kalpagomhoz

Imre Madách

Bokrétát a kalpagomhoz, Fürge lánykát az ölembe, Édes bús dalt ajakamra, Habzó poharat előmbe.

Mig csokor van kalpagomnál, Van lány is, ki azt kötötte, És előbb mint az lehervad, Meg van már ez is ölelve.

Mert a lányka hevenyében Megcsókolva kétszer édes, Két édesebb a csók, érte A csókolt ha kissé zsémbes.

S míg hamis lány űl ölemben, Addig édes bús dal is van, S bút elölni, kéjt nevelni Jó ha bor van a pohárban.

Még az sem lehet jó ember, Aki sohse tett bolondot, Hogyha hóbort nincs a szívben, Szeretet erénye sincs ott.

Aki mással nem nevetgél, Mással biztosan nem is sír, Embert gyűlöl, mert hogy érzi Tisztább érzéssel ő sem bir.

Pedig higgyétek, barátim, Az ember nem rossz, de gyenge, Sírjunk-é hát s káromkodjunk Vagy mosolygjunk csak felette?

El veled, te ronda bankó, Nálam nem penészedel meg, Örök ifjusága van a Dalnak, bornak, vídám kedvnek.

Hogyha még akad bohó, ki Érted ezeket eladja, Hadd vigyen hitvány papíros, A bölcs élvez és kacagja.

Minden édesen lefolyt perc Egy-egy csillag lesz a sírban, S addig is mint tündér ének Elkísér az élet útján.

S észre sem vesszük, ha aggság Lép elénk, nyugton mosolygunk, Nem nyom a bűn, hogy élvezni Valaha elmulasztottunk.

S bár elhangzott a dal, a lány A virággal rég lehervadt, Gondűző borocska mellett Emlékök még egyszer áthat.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Bokrétát a kalpagomhoz · Imre Madách · Poetry Cove