(Töredék, Bürger után)
Ha szentegyházi ének hangzatában,
Dicsőűlve égni, szent imában
Látom arcát, dőre képzetem
Az ég menyasszonyát sejdíti benne,
És bizalmam ekkor elrepülve:
Visszadöbben tőle érzetem.
Ám s ha ekkor köznapi körében
Látom őtet bájló szendeségben
Élni egyszerün, s oly nőileg:
Mi édesen leng, bú, s öröm körébe:
Hogyha minden áldozik feléje,
Ah, akkor újra érzeni merek.