Skip to content
1823–1864

A sirató

Imre Madách

Ki az, ki néma éjen át Kopár sírnál viraszt? Ki az, ki gyásznemtő gyanánt Könnyel borítja azt?

S míg a fagyasztó őszi szél Részvétlen nyargal el, A puszta sírt virággal, ah, Ki ékesíti fel? -

Óh nő, talán e sírhalom Hű kedvesed fedi És emlékére hullanak Szemednek könnyei?

Vagy gyermeked vesztetted el, A gyermek nyugszik itt, S hozzája hordja az anya Játékúl gyöngyeit?

Igen, vándor, itt nyugszanak Hű férjem, gyermekem, De óh, ne hidd halálukon Hogy gyáván könnyezem.

Csatában estenek el ők, Szentelt zászló alatt, Ilyen halál nekik babért, Nekem nyugalmat ad.

De sírok, mert elvesztenek Hazámnak és nekem, Anélkül hogy sírjok felett A hon szabad legyen.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A sirató · Imre Madách · Poetry Cove