Két vitéz egy hölgynek áldzá
Szív sugalta verseit,
Zenge Géjza hő szerelmet:
Ond, vitézi tetteit.
És a lányka Ond fejérc
Zöld füzérbe fon babért,
Géjza néma kínban nézi
Az elejtett pályabért.
Most a lányka végig érve
Géjza gyászos iratán.
Könnyt bocsájta könnynyomokra
Bú szerelme végszaván.
„Lányka! Lányka! könnyed adta
Legdicsőbb babéromat,
Szívbe kélt e lant, s szemedben
Látom! újra szívbe hat.