Skip to content
1823–1864

A koldús és gyermeke

Imre Madách

Kereszt alatt az útfelen Vén koldús kéreget, Mellette szőke kis leány Nyújt esdeklő kezet.

Reggeltől a kisded család Vigaszt hiába vár, Míg fergetegnek szárnyain Az alkonyat leszáll.

Az ősznek megritkult haját Hideg szél lengeti, A fagylaló esőt sovány Arcába kergeti.

Dörögve mint órjás ököl Eget földet megráz És a villám lángostorúl A felhők közt cikáz.

S míg fénye dicskört von legott A kőkereszt fölé Ez mint az égnek kegyjele Tün a kis lány elé.

Ő már nem érzi a vihart, Ő mosolyog, örűl, Míg ájtatos sohajjal a Kereszt lábára dűl.

De a vén koldús felkacag, Ő csak villámot lát, Az éjnek érzi csak szelét És érzi nyomorát.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A koldús és gyermeke · Imre Madách · Poetry Cove