Mindig mások javára fáradál,
Mindig csak másoknak kedveért éltél,
Ha megkivántad már a pihenést
Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba tértél.
De aki már ugy elkényeztetél,
Az első búnál, melyet most okoztál,
Bár tudjuk, sírod néked mennyet ad
Te is elnézed, hogy szemünkben könny áll.