„Szörnyű rablás történt, óh mesterem,
Mond Izis papjához ifjú segéde,
Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,
Mert így jövék csak az átkos merényre.
Fölemelém a leplet, embernek
Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,
Mely a legszentebb szentséget fedi,
És mely előtt hittel hull a nép térdre.
Elcsábitott a dőre tudni vágy,
De óh mit láttam, semmi sincs alatta.”
„Hallgass fiam, mond a pap, ép azért
Mindenki amit hisz, ott feltalálja.”