Utállak étel, melyet megzabálok,
utállak condra, melyet viselek.
Téged szolgállak keshedő ebédem,
téged urallak foszladó ruhám.
Vagyok az ostoba anyag cselédje,
ki úr voltam a szellemek fölött.
Az életem már régen másoké lett,
s most másoké lett az én ételem.
Rabságomnak ki látja végre végét?
S ki látja meggyalázott arcomat?
Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,
és fojtogat koldusi köntösöm.