Rózsa

Egy régi név kiált az életemben, egy régi lány, kiről nem énekeltem, kinek a szívem rég adósa volt, ki rózsa volt s neve is Rózsa volt.

Diákkoromban mentem hozzá néha, az árvalányhoz, én, kezdő poéta, megbújtam nála a dívánsarokba, és ámbratestét néztem szívdobogva.

Ó csipke-szoknya! Illat! Mézes esték! Ó tükör! Ábránd! Méreg! Pillafesték! Ó kisdiák, ki andalogva ballag, s nyakkendője egy vékony sárga szallag!

Üllői-út! Bolondság! Régi tájak! Eltűntek egyszer! és most újra fájnak! Ó lány, kinek sokkal vagyok adósa, hadd zengem őt most: rózsa, rózsa, rózsa.

Hol vagy ma kedves? Jaj, hiába nézem az éjszakát, már eltakar egészen. Vadmacska-szemed zöld deleje ég-e? S nagy, furcsa szájad? Vagy már vége, vége?

Forró fejed bután födi a föld el, s mint antik húgaid, repedt tükörrel és koszorúkkal fekszel mély koporsón a kásás elmúlás ágyában, olcsón?

Nem tudni soha, hova száll a tündér, én sem tudom, hogy hova-merre tűntél, nem álltam ágyadnál ezüstkanállal, míg verekedtél a sovány halállal.

Valahol messze, a poros vidéken halnak meg ők, egy tompa este, régen, így mennek el, kik bennünket szeretnek, csak a szívünk marad itt, vén eretnek.

De azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng, mely téli fagykor melegítve tűz ránk, csak azt tudom, hogy puszta volt szobája, akár egy cella, oly szűzi és árva.

A hajsütővas égett szaga fojtón szállott köröttünk, és ruhája folyton száradt a székén meg az asztalán. Az élete: két arckép volt talán.

Hogy mutogatta. Egyiken merengő, kislánykezében egy olcsó napernyő, a másikon, mint síró, árva démon - ki nem kap semmi gyöngyön, diadémon -

egy elhagyott padon ül, és mögötte egy élet rémlik a távoli ködbe. Ahányszor néztük, remegett a lelkünk, múlt és jövő, akik egymásra leltünk,

én, ki indultam, ő, ki lefelé ment, pihenni vágyó, elalélt, szegény szent, ki elvetette aranyát-ezüstjét, csak szívta a rossz cigaretta füstjét,

tündöklő jáspis-karjait kitárta, úgy vágyott innen egy regény-világba, a messzeségbe, messze-messze űrbe, s kis pille, a szobáját átrepülte.

Mert táncosnő volt és Krakkóba táncolt, s fehér nyakán egy halványlila lánc volt.