A lelkem egy bús rabmadár,
aranykalitkában dalol.
De ketrecét megszokta már,
a fütty, a trilla, nóta szól.
Aranyos itt az árnysötét,
rózsásak a rab álmai,
imádja arany börtönét,
és nem vágyik kiszállani.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.