Skip to content
1885–1936

Népszónok

Dezső Kosztolányi

Nézzétek őt, mi mámoros, mi boldog, hogy felmutatja óriás kezét és a tömeg, a mámorába oldott, vivó tigrisként tépné szerteszét,

ha nem beszélne úgy, ahogy akarja. és most rekedten lázadásra hív, mert ő a népnek tüdeje, az ajka, az agyveleje és a szív, a szív,

amint az erkély fáklyalángos ormán kitárja prófétás száját mogorván s kiált vörösen, véresen vadul, úgy, hogy meghallják égen és földön

s a csillagokon is, hogy mindörökkön az ember szól s csak az ember az úr...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Népszónok · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove