Már néha ott ülök velük.
Enyém boruk és kenyerük,
de akkor eljön a Gonosz
s megostoroz.
Az ostora sosem hever.
Mindig ördög-keményre ver,
s mint dactól égő angyalok,
erős vagyok.
Ígéretföldem ajtaját
bezárja, áldott-rossz barát,
és megmutatja, merre van
az én utam,
Ő tépi föl, ha fáj a vad
élet, véresre szájamat,
jajomnak ő ad nyelveket
s perelhetek.
Vásott teremtő, bús erő,
jobb, mint a jó, igaz-verő,
ős, bibliai, furcsa rém,
megáldlak én,
mert azt kiáltod, légy te más.
Dal csöndbe. Zajba hallgatás.
Időbe jel. Zordércü tömb.
Több és különb.