Skip to content
1885–1936

Lidércnyomás

Dezső Kosztolányi

Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban láztól pihegve, csendesen, szemem lehúnyva haldokoltam. Rózsás tivornya volt. Csengett a víg dal,

és az én első kedvesem találkozott a másodikkal. Némák, fehérek voltak és meredtek, vadul szorítottak kezet,

egymásba villant a szemük, s nevettek. És haldokolva én is felnevettem síró kacajjal, csüggeteg, de erre elröpült a lelkem.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Lidércnyomás · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove