Skip to content
1885–1936

Lia

Dezső Kosztolányi

Nagy, lusta s bánatos vagy, nincs benned érzés, gondolat. Imádunk s megvetünk, de velünk te nem törődsz sokat.

Mást néha felvídít még egy mámorittas, röpke perc, te nem örülsz s busongasz, mindég vihogsz s nevetsz.

Langyos, fehér a húsod, szived üres és cinikus, s álmos, meleg vagy és hizelgő, mint egy komoly cicus.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Lia · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove