Skip to content
1885–1936

Dezső Kosztolányi

Elfordultak azok, akiket szerettem. Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek. Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem. Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.

Halálordítás szólt az anyaméhből. Véres kezével megütött a gyermek. Most járok az utcán. Lóg a kabátom. Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Kő · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove