A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől átfűlt földre bámula,
s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból
zöldes sörénnyel tört ki a Duna.
Száz meztelen tündér kinálta testét,
s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,
és mozdulatját is kacagva lesték
a szép ezüst-testű kisasszonyok.
Körültekintett... és a róna alján
lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon
ajkáról, egy deli, erős magyar leány.
A pásztor arcát égő vér lepé el,
s paraszt-szivének nagy költészetével
szólott a lányhoz: „Tündérlány, kisasszony”...