Kis Mariska

A kis Mariska víg leány volt, a kis Maris táncolt sokat és nevetett és hahotázott vigyázzatok jól, kisleányok -

ó jaj, a kis Mariska megrohadt. Farsangba még azt mondta: ujjé, s pezsgőbe tartott feredőt.

Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj, és vékonyan járt, mint a sóhaj - ó jaj, a koldus is nevette őt.

Aztán dalolt még leesőben, vásott kerub, rossz rózsaszál. Dallal s ölelve várta végét, cipelve szent tizenöt évét -

ó jaj, mint a becukrozott halál. És egy éjjel kérdezte aztán: két híres szemem hova múlt?

És gyertyát gyújtott s nézte-nézte és nem látta a gyertyafénybe - ó jaj - a tükre, tükre megvakult.

És egy éjjel kérdezte ismét: hova lett híres két karom, A két karom, mely csupa rózsa, most rózsa, rózsa, csunya rózsa -

ó jaj - és fájdalom és borzalom. És egy éjjel kereste búsan fejét, a szépet, édeset

s a pici, drága fej haragvón gurult-gurult, dörgött a padlón ó jaj - és széttörött és leesett.

És leesett a keze, lába, és leesett a karja is, és máglyán, lángoló sebekkel, mint pestises szent, úgy esett el -

ó jaj - a bús, a szent, a kis Maris.