A lombokon vonagló nyári láz...
Pirosló foltként lángol a napernyő,
a nevelőnő sápadt és merengő,
a kisfiú a völgybe karikáz.
A kurtizán oly hallgatag szegény,
bámul a lányra, várnak mindaketten,
a madmazell a földre néz epedten,
kezébe sárga francia regény.
Bús vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,
és egybeolvad a sürűbe bent
a fák szerelmes, nyári sóhajával.
S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,
mert látja csak, s nem tudja mit jelent,
hogy porba hullt a francia regény...