Ó, hogy gyűlölném én a nőket,
mert ellenem cselt cselre szőttek,
de él egy nő, kitől baj, átok
nem szállt reám, akit szerettem,
aki szeret most is szünetlen:
érette mindnek megbocsájtok,
s a vétkezőt is áldanám;
e nő: anyám.
Nem egy szememre hányja nékem,
hogy változik a véleményem,
s gunyolva szólt: „Te gyönge bolygó,
te könnyü, csélcsap napraforgó.”
Szólok: „Szapuljatok ti, hajrá.”
Úgyis csupán a balga hajt rá,
én azt felelem, jó bolondok,
forgok, de csak a napra forgok.