Jőjj a szobámba, drágám,
olcsó vagyok.
A csók
nagyon meleg, nagyon jó, hogyha drága,
de jobb, ha olcsó, ily nehéz világba!
Nehéz kenyér így járni, várni,
míg egy szegény
legény
itthagyja pénzét, alkudozva, félve,
mit fillérenként tett az árva félre.
Ismerjük a vendégeinket!
Kopott, komor
nyomor,
s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,
siet felénk kéjtől hörögve, rongyban,
jönnek sunyin, rebegve, mint az
éhes, beteg
ebek.
Itt az aranyból nékünk egy fikarc jut,
szerény díjért megsimogatjuk arcuk.
De néha mégis jószívű az
ötven vasas
pachache,
ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,
elengedem hálából a felét én.