Dalok, csatárok, lángoló dalok:
maradjatok itt és beszéljetek,
ha meghalok!
Tibennetek él lelkem jobb fele:
ó, gyújtsatok a lomha éjjelen
tüzet vele!
Míg sírba térek a föld rabjaként,
égessetek el s keltsetek reám
bús máglyafényt!
Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,
és verjetek hatalmas riadót
a síromon!
Mondjátok, hogy tűz, villámtűz valék,
testvérem volt a nap, arám a fény,
anyám az ég!
Beszéljetek, hogy jártam e tekén,
s milyen dacos haraggal roskadék
a földbe én.
Dalok, csatárok, lángoló dalok:
ragyogjátok be meghült homlokom,
ha meghalok!