Csendes, édes aranyóra.
Ugye mégse, mégse jőnek?
Fényes álom. Az időnek
aranyos, halk koporsója.
Szőke szekrény, büszke bálvány,
egyre halkabban pihegve
bámulj barna kedvesemre
és vakulj meg szemsugárán.
Napsugár ő. És te alkony.
Alvó arany árva hanton.
A perc habján csónak.
Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve
és szegezd a végtelenbe
szende mutatódat.