Álmodtam egy álmot,
rég volt, réges-régen;
ébredő tavasszal
künn a faluvégen.
Arany volt a színe,
gyémánt kirakatja,
holdsugár, hársvirág
volt a csillám rajta.
El is felejtettem
azt az édes álmot,
bódító illata
régen tovaszállott.
De halk tavaszéjen
újra általélem,
ha az ezüst holdgömb
bújdosik az égen.
Rezgő párafény közt
gyakran látni véllek:
hársvirágos sírból
hazajáró lélek!...