Skip to content
1885–1936

Budapest [2]

Dezső Kosztolányi

Itt egy arany tábláju gyógytár: a polcokon sok vén doboz; karszéke régi és kopott már, de oly hívó és otthonos.

A nagy üveg-ajtón ki is hat a furcsa, gyógyszertári friss szag. - Ott újra más újság akad: egy drágalátos kirakat.

Előtte búsan elborongok: uj bonbonok, sajt - frissike, - aszalt gyümölcsök, friss csibe, s elhagynak újra mind a gondok;

mert minden mélabút leront egy - jól pirított csirkecomb. Imádott Pest, bármerre járok, néped, piperkőc dandy-id,

sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod, de főleg egy, mi felvidít, és ez az egy tar, elfogódott, gomboltkabátú ősz tudósod,

ki egy betű, hangjel miatt a síkra száll és felriad, nagy zajt kavarván a piarcon... Ha egykor bosszantott nagyon,

de most babérjuk meghagyom, hüvös galyáért nem tusakszom - Őket mindenki megszoká: hát éljenek mind, mind soká!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Budapest [2] · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove