Csendesen borulsz anyádra,
Kis szived halkan ver értem,
Hangja gyenge, mint patakzaj,
Ámde én megértem.
Azt dobogja gyenge hangja,
Az ragyog kéklő szemedben,
Hogy csupán anyádért élsz te
Angyalom, szerelmem.
Hát aludj s ne rejtsd e szív,
Hogy majd fellobog
S tőle elsötétül
Tiszta homlokod.
Álmaidba szállj
A mennyhonba át.
S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni
Mint szelíd anyád.