Skip to content
1885–1936

A kártyás diadala

Dezső Kosztolányi

Diadal! Tüzes szekéren, lángnyelvek között, az illatos nő hozzánk költözött és száll a dal:

Diadal! Illatzavar, őrjöngő világ, rivalganak rettentő trombiták: Diadal!

Kínálja testét, táncol, hahotázik, ő a miénk és öleljük rogyásig: Diadal! Nem egy a csók, de száz és százezer,

ő most szeret és ő most követel: Diadal Csóktól, aranytól részegek vagyunk, és ordítunk és összeroskadunk:

Diadal!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A kártyás diadala · Dezső Kosztolányi · Poetry Cove