Mért nézel rám oly számadásra-hívón,
ha éjfél után ballagok a hídon,
hold?
Reggel ragyogtam fényesen a napban,
aranypénzem tenéked mutogattam,
nap.
Egész nap öltem, győztem és raboltam,
csak éjfél után járhatok a holdban
már.
Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,
a szájam áldás és tenyér a markom,
könny.
Mert nem jó nékem, istenemre nem jó,
ez a keménység, ez az úri tempó,
nem.
Ami rajtam van, nem kértem, de adták,
el is hajítom, nem ér egy fabatkát.
Vedd.
Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,
a mellem is ronggyá tépi a bánat,
jaj.
Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem
s a földre fekszem, ha kell, bizonyisten
most.