Skip to content
1858–1895

VII. MENJ ÉS NE ÉRINTS...

Jenő Komjáthy

Menj és ne érints, kérve kérlek, És meg ne csókold ajkamat! Lángajkat csókolsz: félve félek, Hogy lángja a szivedbe kap.

Az Istenért, vigyázz magadra És arcomat ne símogasd! A tüzet, mely égig ragadna, A senyvedőt, ne szítogasd!

Ne nézz szemembe! Látva poklát Gyülölnéd még a mennyet is, Nem látnád üdvei ragyogtát, Csupán rettegnéd mélyeit.

Prédája lennél szellemeknek, Repülni nem tudnál velem, Idegeid próbára tenned Veszélyes volna szertelen.

Menj és ne érints, kérve kérlek, És meg ne csókold ajkamat! Lángajkat csókolsz: félve félek, Hogy lángja a szivedbe csap.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VII. MENJ ÉS NE ÉRINTS... · Jenő Komjáthy · Poetry Cove