Valami suttog, valami mozdul:
Van, ó, van élet a sírokon túl!
Valami megkap, valami átfog:
Nem üli a földet törhetlen átok.
Valami úgy zsong, valami rajzik,
Valami a sírból fel-ide hallszik.
És fel a földből suttogva kihallszó
És le az égből messzire kihangzó
Száll a vigaszszó, áll az itélet:
Fölnyílnak a sírok, a halál az élet!
A szellemi lények üdvzaja lehallik:
Nem halt meg a lélek, csak hüvelye alszik!
S íme alattam valami megzendül,
Suttog a fű is túli szerelemrül.
S íme fölöttem valami megzendül,
Harsan a szózat fényes egekbül;
Nem lenni nagyobb jó, mint valaha lenni;
Ur itten a Senki, él itten a Semmi!