ÚJJÁSZÜLETÉS

Nem az vagyok, ki tegnap voltam; Testem-, lelkemnek minden íze más: Tegnap még búban haldokoltam, Ma élve élek s kedvem óriás.

Magam mögött már összetörtem A hidat, mely ohajtott partra vitt, S ott hagytam némán, megbüvölten Vak üldözőim bőszült csapatit.

Sínylődtem tegnap még a porban, S mi más vagyok ma, életem mi más! Tegnap még gyáva gyermek voltam, Ma az eget ostromlom mint gigász.

Bár homály födi származásom, Nem, nem lehet atyám, nemzőm a por! A gonosz látszat ne alázzon, Lelkemben egy fensőbb titok honol.

Hogy égben-e avagy pokolban Van létem gyökere: kutassa más! Szabad vagyok, bár szolga voltam, Tegnap még bűnös, már ma messiás.

Szabad vagyok! A port leráztam, Mely büszke lelkemen lomhán tapadt! Tisztán, önzetlenül kiváltam, Nem égtem el az élettűz alatt.

Újjá levék vérből s igéből, S megtisztulék a szellemtűzben én, Újjá levék szívem szivéből, Magamban magamat fölismerém.

Újjászülettem gondolatból, Szabaddá tőn az isten-érzelem, Sugár vagyok az eszmenapból, S az örök nappal egy a lényegem.

Tegnap a földnek terhe voltam, Ma égbe visz az elragadtatás. Tegnap még árnyak árnya voltam, Ma a világ világa: messiás.

Ó, boldog lét, örök szabadság, Föltámadások végtelen sora! Lelkem a végtelen vizek ragadják, Leszállt szivembe Éden fénykora.

Ó, jöjjetek velem repülni, Bennem újjászületni jöjjetek! Kik élni vágytok s üdvözülni, Lelkembe, e templomba lépjetek!

Ó, jöjjetek be templomomba, Tűzből s lélekből újjászüllek én, Mert magam is újjászülettem, Mert én vagyok a szeretet s remény!

Én vagyok a hit, én az eszme, Én a világot nemző gondolat, A végtelen lét tiszta telje, Mérhetlen dús, mert végtelen szabad.

Ó, jöjjetek be templomomba, Hogy titeket is újjászüljelek, Megistenülve szent lakomba Legyetek, mint a boldog Istenek!