TETTVÁGY

Tettekre szomjazom, Nagy sikerek fényes sorára; Hogy amit álmodom, Az eszmék ragyogó világa,

Mit türelmes vásznára fest A mennylakó dús képzelet, Mit a jámbor papírra ró, Az érzés, a világbiró:

Megtestesüljön valahára. Tettekre szomjazom, Vágyom kéjelgni hatalomban. Gyönyör vón bírlanom,

Miért szivem magasra dobban; Lebírni mindent s fölemelni, Építni, törni, szárnyra kelni, Úr lenni az anyag fölött,

Ringatnának vad gyönyörök Napfényben, zengő viharokban. Tettekre szomjazom, Sikerre, zajló életárra;

Vesztedre, Hatalom, A gőgös zsarnokok torára; Dicső tett volna és merész Trónra emelni szívet, észt;

Mindent újjá teremtene Hatalmas gondolatzene Az akarat “legyen” szavára. Tettekre szomjazom,

Rombolni és alkotni vágyom. A harcot áhitom, A rothadt tespedést utálom, Uralkodó legyen a költő!

Előtte minden emberöltő Hadd hajtson térdet és fejet! Vezesse ő a nemzetet Merészen, bölcsen, tűzi szárnyon!

Tettekre szomjazom. A szeretet legyen a törvény, Az eszme hatalom! Ne legyen többé átkos örvény

A gondolat s a tett között! Érezzen föl a durva rög, S az újjászületett világon Ragyogva éljen minden álom

Az éj bilincsét összetörvén! Tettekre szomjazom, Világot átható igére. Már lázas ajkamon

Dalok fakadnak ünnepére; Keresztülzúg a lelkemen, Izzó gyönyörjét érezem; Csak jönne már a pillanat,

Átszellemítni, zord Anyag, Nekem hatalmat adna végre! Tettekre szomjazom. Csak nyílna már a büszke pálya!

Merészen, szilajon Vágtatnék a dicső tusába. Szivemnek hadd omolna vére, Csak hághatnék undok fejére,

Döfhetném át sötét szivét, Kit a hazugság örve véd, Ki gúnyt tetőz e szép világra! Tettekre szomjazom.

Rohannék már a csatatérre! Csak nyílna alkalom A szívek bajnokversenyére! Nem fog legyőzni nyers erő,

Delejáramként tör elő, Mint egy hatalmas lángfolyam Minden korláton átrohan Szívem halhatatlan szenvedélye.

Tettekre szomjazom, Dalombul még tettek születnek; Lángokkal olthatom Vad lángjait zajló szivemnek.

Születni látok nagy időket, A szellem újra vakmerő lett, A képzelet magasra csap, A szív korlátlan és szabad,

Pusztuljon el a korcs, ki reszket! Vágyak gyümölcse: tett, Te vagy a férfi Ideálja. Nem puszta képzelet

Dús életem napfényes álma. Vértestet ölt kín és öröm, A lét korlátit áttöröm, Túl anyagon és túl időn

Örök mámorba széditőn Zúg az itélet harsonája.