Állok az ormon Naplemenőben: S valami villan, Surran előttem.
Valami fénylik, Lobog a légben; Valami zajlik, Zeneg a mélyben.
Valami úgy zeng Most a magasban; Valami úgy reng Mélyen alattam.
Valami titkos, Ősi igézet... Az örök örvény Mélyibe nézek.
Kelnek a fényes Ködbül az árnyak, Dicskoszorúba Vonva a tájat.
Napkoronájuk Messzire vet fényt - Látom a holtak Éteri testét.
Büszke sorokban, Csillagi arccal Szállnak a lelkek Földre le halkal.
Legyetek üdvöz, Újraszülőim, Isteni hősök, Szellemi ősim!
Legyetek áldva, Tiszta világok, Gyújtva szivembe Rokoni lángot!
Lássatok engem Szomjan elégni, Törjön az égbe Bennem az égi!
Fájdalomedzett, Ittas a naptul, Bennem az őskéj, Ősi harag dúl;
Ősszeretettül Forr, buzog, árad; Kín csak acéloz, Emel a bánat.
Üdvre megedzett, Tiszta a szívem, Érzem, egy Isten Lakik e szívben.
Az örök ország Részese lettem: Atyai szívvel Lássatok engem!
S az örök Eszme Szomja ha túlhajt: Lássatok engem Társatokul majd!
Végtelen örvény Nyílik előttem; Zeng az itélet Mindig erősben.
Ősi titokba Mélyed a lelkem, Éled előttem A lehetetlen.
Nyílnak a sírok, Él, aki megholt, Ünnep az élet, Templom a sírbolt.
Zokog a szikla, Nevet a rózsa, Fű, fa, virág tör Könnybe, mosolyba.
Szólnak az erdő Hallgatag ági, Zengenek a kert Néma virági.
Kéjt csobog édes Titka a tónak, Csókjait issza A lobogónak.
Álmodik égi Álmot a felhő, Üde szerelmet Suttog a szellő.
Harag a tenger Zordszavu része, Izzik az élet Pazar egésze.
Átmelegíti Mindet az élet, Lángba borul sok Méla kisértet.
Mozdul a szellem Újra a kőben... Már csoda többé Nincsen előttem.
Minden, ó, minden Él, szeret itten! Részben, egészben Él a nagy Isten!
Cookies on Poetry Cove