Ragadj ki, én lelkem
Magamból engemet!
Merész nézéseddel
Hasítsd át az eget!
Ragadj föl, én lelkem,
Bocsáss rajt az égbe!
Testesülj meg, szellem,
Ki lakol a mélybe!
Át akarom fúrni
Szememmel az eget,
Át akarom gyúrni
A nagy természetet.
Tetteket költeni:
Volt öröktül vágyam,
Elmémmel diadalt
Ülni minden tárgyon
Dalaimból szobrot
Faragni szeretnék,
Kővé szilárdítni
A légnemü eszmét;
Eleven szót szülni,
Testeket gondolni,
Eszemmel az ősvak
Anyagba hatolni;
Élő lelket írni,
Lángokat zengeni,
Hatalmas igével
Alkotni, dönteni.
Eleget vívódtam,
Eleget szenvedtem:
Ragadj, büszke lélek,
Magamon túl engem!
Merészen, sebesen
Üss a földre, égre;
Szenvedő nagy lélek,
Cselekedjél végre!