Van-e, ki mer vádolni engem? Bírám ki lesz itt énnekem? Egy fehér zászló van kezemben: Szeplőtelen becsületem.
Gúny, rágalomnyíl visszapattan E férfimellről nyomtalan; Vár e kebel, megvíhatatlan, Hiába csel s ádáz roham.
Vádolni nem mer senki engem; Sértetlen állok s egyedül; Nem üldöz, elhagyott az ellen, A jó barát tisztel s kerül.
Templom e szív, ünnepi csöndjét Csak magas ének veri fel; Nem jönnek el, hogy összedöntsék, Ki jő, borzad s imára kel.
És mégis milyen vad, sötét láng Égeti folyvást arcomat? És mégis milyen vad, sötét hang Jövendöli balsorsomat!
És mégis milyen mardosó kín Mozdulnom és lélegzenem! A belső rémek légióin Megtörik önhitt szellemem.
Bár nékik hozzáférhetetlen És a tömegnél jobb vagyok: Vad fájdalom szaggatja keblem, S bánattól összeroskadok.
Rajtam egy vérfolyam csapott át, Tátong ezer-ezernyi seb; Ó, szörnyü kín, ó, rémes önvád: Én vagyok a legbűnösebb!
Engem vádol minden seb ajka, Minden kisajtolt drága könny, Minden sóhaj, melyet sohajta Tört vágy és meggyilkolt öröm.
Te vagy, te vagy! - kiált az Ínség, Te okozál minden nyomort, Te döfted át a szívek szívét, Te imádtad vakon a port!
A véred mindig bűnre lobban, És véres bosszuért kiált; Te reszketél az orgyilokban, Mely testvérszívet jára át!
Te csillogál a tőr hegyében, Mely szeretetből ölni tört; Te vagy, ki más- s önátkaképpen Megmérgezett minden gyönyört!
Te vagy, te vagy! - kiáltja minden, Te vagy a bűnös egyedül! Ott van az ok sötét szivedben, Hol minden gonosz egyesül. -
S egyszerre látok fölszakadni Minden siralmat, bút, iszonyt, Fejem fölött magasra csapni Mindent, mi vért és átkot ont.
Bűnöst kiált az Összeség rám, Engem vádol az Egyetem; Sötét szemek merednek énrám, S a szégyentől kiég szemem.
Én, én! - kiáltok iszonyodva; Én, én! - zokog minden parány; És levék önmagamnak pokla, S az embert meg nem válthatám!
Minden csöpp vérem azt kiáltja: Én vagyok a legbűnösebb! Leroskadok a föld porába, És fölszakad az ősi seb.
A gyászruhát magamra öltöm, S arcom rémülve rejtem el: Nincs bűn ez óriási gömbön, Melyet nem én követtem el!
Cookies on Poetry Cove